Tisztatéri szabványosítás

Az Egyesült Államokban 2001. november végéig a 209E szövetségi szabványt (FED-STD-209E) használták a tisztaterekre vonatkozó követelmények meghatározására. 2001. november 29-én ezeket a szabványokat felváltotta az ISO 14644-1 szabvány közzététele. A gyártáshoz vagy tudományos kutatáshoz használt tiszta helyiség jellemzően olyan ellenőrzött környezet, ahol alacsony a szennyeződések szintje, például por, levegőben szálló mikrobák, aeroszol részecskék és vegyi gőzök. Pontosabban, a tisztatér szabályozott szennyezettségi szinttel rendelkezik, amelyet a köbméterenkénti részecskék száma határoz meg egy meghatározott szemcseméret mellett. Egy tipikus városi környezetben a kültéri levegő köbméterenként 35 millió, legalább 0,5 mikron átmérőjű részecskét tartalmaz, ami megfelel az ISO 9 tisztatérnek a tisztatér-szabvány legalacsonyabb szintjén. A tiszta helyiségeket a levegő tisztasága szerint osztályozzák. Az US Federal Standard 209 (A–D) szerint a 0,5 mm-es vagy annál nagyobb részecskék számát 1 köbláb levegőben mérik, és ezt a számot használják a tiszta helyiségek osztályozására. Ezt a metrikus nómenklatúrát a szabvány legújabb 209E változata is elfogadja. Kína a 209E szövetségi szabványt használja. Az újabb szabvány a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet TC 209. Mindkét szabvány a laboratóriumi levegőben lévő részecskék száma alapján osztályozza a tiszta helyiségeket. Az FS 209E és az ISO 14644-1 tisztatér-besorolási szabványok speciális részecskeszám-méréseket és számításokat írnak elő a tisztatér vagy tiszta terület tisztasági szintjének osztályozásához. Az Egyesült Királyságban a British Standard 5295-öt használják a tiszta szobák osztályozására. Ezt a szabványt hamarosan felváltja a BS EN ISO 14644-1. A tiszta helyiségeket a levegőtérfogatonként megengedett részecskék száma és mérete szerint osztályozzák. A nagy számok, például a "100-as osztály" vagy a "1000-es osztály" a FED_STD209E-re utalnak, és a levegő köblábjára vonatkoztatva a 0,5 mm-es vagy nagyobb méretű részecskék számát jelentik.